A kőműves

Aurél a lelátó széles lépcsőfokán ült és hamburgert evett, hozzá energiaitalt ivott dobozból. Itt dolgozott hetek óta, a munkája abból állt, hogy méretre szabta és helyükre ragasztotta a gránit lépcsőfokokat. Kőműveskanállal kente a ragasztót, vízmértékkel ellenőrizte a lapokat, a kanál nyelével kocogtatva állította be az egyes elemek végleges helyzetét. Egy kisváros folyóparti sétánya elején volt Tovább…

Színes világ

Félig állok, félig hasalok a terebélyes cseresznyefa egyik ágán. Kedvenc helyem ez, jól belátom az udvart, a kaputól kezdve a kert végéig. Enyém az egész világ. Tíz-tizenegy éves lehetek, de lehet, hogy csak kilenc. Álmos kora nyári délután: június eleje van, előttem a szünidő, a végtelen nyár, az egész élet. A hatalmas cseresznyefa minden ágát Tovább…

Perspektívák

Sétálok az üres utcán. Sehol senki, körülöttem mégis minden mozog, szinte élnek az épületek, utak, távoli sziluettek. Nézem, ahogy a házak perspektívája lépésről-lépésre változik. Mindig lenyűgöz ez a kitartó, alig észrevehető, de folyamatos változás. Mozgás. Ez jó dolog. Ha megállok, minden megáll körülöttem, mozdulatlanságba dermed. Most egy pillanatra majdnem elhiszem, hogy ha nem lépkedek és Tovább…