Kinga

Kinga a földön hasalt, előtte hevert egy nyitott szaloncukros doboz. Az a régi zselés, három stilizált fenyővel és narancsszínű hópelyhekkel a fedelén. A doboz sokkal nagyobb izgalmakat rejtett, mint ha édesség lett volna benne: telis-tele volt fényképpel. Kinga nem most ismerkedett először ezekkel a fotókkal: már pici korában is megengedte a Mama, hogy végignézze őket. Tovább…

Óriáskerék

Izzadt tenyerében a jegyet szorongatja, úgy néz felszegett fejjel a sárga vascsövekből és traverzekből álló szerkezetre. Óriáskerék… akkor  sokkal nagyobbnak tűnt. Hány éve járt  itt utoljára?  Nyolc éve  talán, igen, copfja volt még, erre határozottan emlékszik, két tömött varkocs, kék szalaggal. Apja nevetett rá: „Megy a szemed színéhez!”, persze mindenre ezt mondta, az ő fekete Tovább…

Díszletek között

Januári köd, lágy fények a kisváros sétáló­utcájának kovácsoltvas lámpaoszlopai körül. Késő délután, pontosabban kora este, a boltok még nyitva, pár ember az utcákon. Szép a belváros, főleg, mióta felújították ezt az utcát és az utca végén fekvő kis teret – szökőkút, csobogó, rendezett kirakatok, kávézók, teraszok. Megannyi díszlet, hogy kicsit élhetőbb legyen ez a világ, Tovább…

A félelem anatómiája

Az első éjszakán nem mozdult, csak a szemét nyitotta ki. Halványan derengett az ablak a behúzott függöny mögött, a konyhából pedig ide látszott a sütő zölden világító digitális órája. Felébredt, de nem tudta, mitől. Zajt nemigen hallhatott: hajnali kettő óra volt, csend borult az egész házra, az utca soha nem nyugvó forgalma is ekkor volt Tovább…

Szuperbaba

– Te is hallottad az új szuperbabaváró-támogatást? Ezzel a mondattal nyitott rám Imre kollégám, miközben én egy meglehetősen bonyolult szerződés befejezésén dolgoztam. Mivel multitaszkos vagyok, a szöveg utolsó ellenőrzése közben átfutott az agyamon egy gondolatsor a szuperbabákról, akiket várnak, aztán a „szuper b aba várótámogatás” sor értelmén tűnődtem, végül a „szuperbaba vár, ó!” strófára fütyültem Tovább…

Átutazó

Hanyatt fekszenek mindketten, mennyezetre bámuló tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul. Az utcai lámpa fényében jól látszanak a vakolat összevissza futó hajszálrepedései, az esztergált lámpa láncán meglapuló pókháló, érdekes, ez nappal nem tűnt fel, erre gondol egyikük, miközben a takaró alatt alig észrevehetően megrebben a keze. Az ágy az ablak alatt áll, a kisméretű íróasztal és a Tovább…

A Bűvös Kocka

A kocka ott hevert a doboz alján, árva legódarabkák, kifúrt gesztenyék, ütött-kopott kisautók, tarka üveggolyók, szakadt füzetek között. Egyáltalán nem tűnt bűvösnek, hétköznapi Rubik-kocka volt, agyonhasznált darab a 80-as évek elejéről, akadozva járó tökéletlen szerkezet, nem afféle modern, könnyen sikló csapágyazott csoda, mint a maiak. A kifakult matricák foszladozó sarkai alól jócskán kikandikált a fekete Tovább…

Inkompatibilitás

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #11(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) – Tessék, itt Nagy Béla. – Halló, én vagyok, a Zolit keresem! – Nagy Béla vagyok, milyen ügyben hívott? – Hát nem is tudom, én igazából a Zolit… Nincs ott a Zoli? – Nem, nincs itt. – Tovább…

Sorsok szövedéke

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #10(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Veszteség 1. Ülhettem volna a kedvenc kávéházam teraszán pontosan három évvel, egy hónappal és négy nappal ezelőtt kedden délelőtt, ha nem lett volna éppen másutt dolgom. Nem láthattam hát, hogy a sétálóutcán végighaladó Kissné D. Gizike a Tovább…

Szülőszoba

A lány a sarokban levő ágyon feküdt, és az öntöttvas radiátort nézte kitartóan. Néha, mikor a fájások jöttek, megmarkolta a vékony takarót, és csendesen zihált. Félt, és nagyon egyedül érezte magát. Nemrég kísérte ide a szülésznő, az előkészítésen és az első vizsgálatokon már túlesett. Az orvos szerint dél előtt biztos nem fog szülni (alig múlt Tovább…

Kényes téma

[Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #9](A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Amikor szembejön velem valaki, aki nem nyomorék – márpedig ez elég gyakran előfordul, tekintve, hogy az emberek túlnyomó többsége nem béna, nem fogyatékos, nem mozgássérült, sőt, többnyire viszonylag jól látnak és hallanak is -, szóval, ha konkrétan Tovább…

Szégyenletes örökség

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #8(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Ő ott Angéla, akinek a nővőrét megölte az anyád – ezt súgta fülembe Zsuzsa néni, akit minimum tíz éve nem láttam, de most itt van a ballagási vacsorámon. Indulni készül, körbejárta már a teljes rokonságot, utoljára hozzám Tovább…

Anyámmal beszélni

Meg kellene kérdezni anyámat. Sokszor eszembe jut, hogy mostanában mindent elfelejtek. Főleg régi dolgokat, leginkább távoli (és közeli) rokon öregasszonyok nevét, és távoli rokon öregasszonyok férjeinek nevét és távoli rokon öregasszonyok gyerekeinek és menyeinek és vejeinek és egyéb le-, és főleg felmenőági rokonainak nevét. A nevekkel vagyok bajban. Az arcokat csak néha felejtem el, a Tovább…

Kikészít ez a gyerek

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #7(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Majdcsak megjön az eszed, ezt mondtam mindig a fiamnak, és hittem is benne, tényleg. A gondjaim egyre növekedtek – pelenka, tejbepapi, bölcsőde, kisdedóvó, iskola. Asszony nélkül nehéz, ezt megmondták előre, de majdcsak megjön az esze annak a Tovább…