Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #3
(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott)
Szevasz, főnök, várj már kicsit, pont hozzád jövök!
Tudod, ki vagyok, nem? Feletted jártam egy osztállyal, igaz, csak hatodikban meg hetedikben, aztán anyámék átírattak, fú, ezer éve volt már, de mintha tegnap lett volna, a nagymuterod volt a konyhás néni, mindig jó nagy adagokat mert nekem. Tényleg nem rémlik? Ja, hogy a mamára emlékszel, de rám nem. Mindegy.
Amúgy azért kereslek mert jövök majd dolgozni hozzátok, nem, nem beszéltem az öcséddel, hát nem a tiéd ez az egész kóceráj? Láttam a fészen, hogy nagyon nyomultok így az asztalosiparral, néztem az új csarnokot is, nem semmi, ezt így összeraktátok szépen! Szóval az van, hogy az asszony lelépett, emlékszel rá biztos, az Anett; aztán itt van a hitel meg a gyerektartás a Mari lányának, és akkor láttam a neten a cégeteket, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem.
Nem, nem asztalos, alapvetően kőműves, csak az utolsó vizsgát nem apszvoláltam… izé nem tettem le, de van egy OKJ-s állványozói tanfolyamom, voltam sokáig üzletkötő, Amway meg ilyenek; aztán külföldi évek, spárgabiznisz, építőipar, tudod, azt kell nyomni, ami jól pörög, menni kell a pénz után, nem lehet válogatni.
Nagyfater amúgy asztalos volt, vágod, véremben van ez a fás dolog, máig emlékszem ahogy kunkorodik a forgács a gyalu alól. Azt mondod, az a kép az olvasókönyvben volt, élő ember nem gyalult kézzel már akkor sem? Lehet, mindegy, én amúgy sem gondolkodtam abban, hogy deszkákat rakosgassak meg fűrészeljek, szerintem lenne valami testhezállóbb meló, érted, így ötven felé én már nem akarok versenyezni, hogy ki tudja jobban nyomni a gépbe az anyagot, meg egy ütéssel a százas szöget bele a deszkába.
Igen, hogy behúzza magától, és százas szög meg a múzeumban van már csak? Értem a poént, ez jó, hogy azért ilyen vicces csávó maradtál.
Helyszíni munkák, beszerelések, persze, frankón érdekel. Ja, hogy öt előtt indultok? Néha a harmadik emeltre? Ne viccelj, arra biztos van valami tróger, gondolom nem a szakik cipelik a baromi nehéz bútorokat.
Persze, vezethetek is, most már visszakaptam a jogsit, ja, egy kis tütüke volt, de kinél nincs, magyarok vagyunk, nem? Mondjuk, ha sofőr leszek, akkor nyilván nem fogom a szart túrni, már elnézést, gondolom nálatok is úgy van, hogy az ember vagy vezet, vagy dolgozik. Nem? Azért ez elég durva, bár, ha rendesen megfizetitek, akkor működhet akár.
Egyébként irodai meló is jöhet, sőt! A fiam most érettségizett infóból aztán én is figyelgettem, szóval gond egy szál se. Ha mégis elakadok, segít a titkárnő; most mit röhögsz, csak van valaki, aki a papírokat összekészíti meg pakolássza ide-oda, nem mondod, hogy még a kávét is ti főzitek, ezt azért alig hiszem.
Nincsenek amúgy nagy igényeim, tripla minimálbér plusz munkaruha plusz cafetéria plusz korlátlan telefon plusz korlátlan autó, meg hát egy laptop, ha ímélezni is kell, mondjuk hosszú leveleket nem szeretnék írni, érted, inkább felhívom az ügyfelet, és addig nyomom a rizsát, míg a legdrágább konyhát is megrendeli.
Akkor ezt megdumáltuk, főnök, hányra is jöjjek holnap?
