Átutazó4 perc olvasási idő

Hanyatt fekszenek mindketten, mennyezetre bámuló tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul. Az utcai lámpa fényében jól látszanak a vakolat összevissza futó hajszálrepedései, az esztergált lámpa láncán meglapuló pókháló, érdekes, ez nappal nem tűnt fel, erre gondol egyikük, miközben a takaró alatt alig észrevehetően megrebben a keze. Az ágy az ablak alatt áll, a kisméretű íróasztal és a könyvespolc közé beékelődve. Az ablaküveg előtt papír feszül, talán árnyékolónak tették oda, a papír mögött molylepke vergődik, rákezdi, majd elcsendesedik, aztán hosszan, kitartóan csapdos a szárnyával, kisebb szüneteket tart, hol halkan, hol kibírhatatlanul hangosan mocorog, küzd, matat, kapar, csapdos, kering, rebben, kóvályog, kiutat keres a papír és üveg határolta börtönből, pont úgy, mint ahogy egy papír és üvegtábla közé rekesztett molylepke küzdeni szokott az életéért.

A lány megmozdul, elfordítja a fejét a mennyezetről, a mellette heverő testet bámulja, az ablakot így a szeme sarkából sem láthatja, nem fenyegeti a veszély, hogy véletlen odapillant, hogy tanúja lesz, ahogy megrezzen a papír az üveg előtt, és így akaratlanul olyat lát, amit nem szeretne észrevenni.

Jó neked, ezt suttogja, te nem hallasz semmit és nem is látsz, bár a szemed örökké nyitva, de azért szeretlek, jó, hogy nem pislogós fajta vagy, ki nem állnám, hogy itt heverj mellettem lehunyt szemmel, láttam olyat is, ha hátradöntöd, a kék szempár azonnal lezáródik, csak úgy koppan, a merev műanyag szempillák keményen záródnak a rózsaszín arcra.

Kopog a szeme az éhségtől, de ki nem megy most, a szülők még fent vannak, Kishugiról beszélgetnek, nem lenne jó találkozni velük, magyarázkodni, hogy miért nem alszik még.

A pislogós babának, a szomszéd kislány drága pislogós babájának egyszer kinyitotta a bal szemét, még iszonyú régen, egészen kicsi volt, talán akkora, mint most Kishugi, no jó, legfeljebb középsős, azaz négy éves, a mutatóujjával óvatosan tolta felfelé a drótszerű szempillákat, a hideg  kék szem lassan bukkant elő a résen, aztán tágra nyitotta azt a szemet a saját ujjával, a tengerszín műanyag pupilla merev volt és nem nézett rá, nem rá nézett, hanem az eget bámulta, mert épp a kertben játszottak, és mikor lépteket hallott, ijedten rántotta el a kezét, mint akit rajtakaptak,  a  babának pedig koppanva zárult be a bal szeme, jól hallotta a koppanást, időnként  álmodik is ezzel a hanggal.

Kishugi alszik, mint a bunda, mindig időben ágyba dugták, most meg főleg, a nagy utazás előtt.  Ha a bunda tényleg aludna, azt lehetne mondani, hogy alszik, mint a Kishugi?

Bundáshernyó. Abból meg lepke lesz, inkább maradna meg a szerencsétlen hernyónak, mint lepkeként vergődjön egy papírlap mögé rekesztve, tanulták biológiaórán: metamorfózis.  Ha úgy marad, az antimetamorfózis?

Most is a molylepkét hallja a papír mögött, meg valami távoli beszélgetésfoszlányt, néha egy-egy késői járókelő kopogó lépteit a kihalt utcán, halk autózúgást, az esőcseppeket az ereszcsatornán, és ebben a neszező némaságban a gondolatok zaja tűnik a leghangosabbnak, attól tart, hogy kihallatszik a fejéből a vad kavargás, hogy a gondolatok hirtelen kiosonnak az ajtó rése alatt vagy elillannak a mennyezet hajszálrepedésein, aztán odakint testet öltenek, és felverik az egész környéket, pont úgy, ahogy a holdra vonító kutyák zavarják meg az éjszaka csendjét.

Vajon Kishugi fog emlékezni ránk, vagy elfelejt minket? Ha valaki a nevelőszülőktől kerül vissza az igazi szüleihez, az kétszer lesz árva, vagy egyszer sem? Ha van nevelőszülő, akkor van nevelőtestvér is? Nevelőnővér, és neveltkishugi? Jólnevelt Kishugi?

Matató keze a takaró alatt a baba kezét keresi, a rongyból és gumis anyagból varrt test minden gyűrődése ismerős, megszorítja a pici mancsot és szorosra zárt, égő szemmel is látja a nyitott szempárt, ahogy bámul felfelé, soha meg nem rezzenő, de nagyon is élő tekintettel.

Reggel odaadom a babát Kishuginak. Kell valaki, aki fogja a kezét akkor is, ha én már felnövök.

Baja, 2021/12/11

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #13
(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott)

Fészbúk bejegyzés: https://www.facebook.com/perspektivaknovella/posts/276394971204820

1
0

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.