Vérvonal

Egy délelőtt belekezdtem az írásba, meglepően jól ment: csak úgy gördültek a mondatok, olajozottan, könnyedén. Alig ismertem magamra. Rendszeres véradó vagyok, és pont ezen a napfényes, ámde meglehetősen hűvös márciusi napon volt esedékes a következő alkalom. Felkeltem hát a klaviatúra mögül, és a fejemben kavargó, leírásra váró mondatoktól űzve elsétáltam a véradóállomásra. Négy és fél Tovább…

Egyszerű

EGYSZERŰ – Apa, a nagypéntek ünnep?– Igen.– Azt ünnepeljük, hogy Jézus meghalt?– Ja.– Azért, hogy vasárnap feltámadhasson?– Körülbelül.– Nem lett volna egyszerűbb, ha meg sem hal, csak simán feltámad?– Egyszerűbb lett volna, csak ez nem így működik.– Miért?– Csak. Egyszerűen nem így megy, és kész.– Nem értem…– Persze, mert nem egyszerű.– Ha nagy leszek, megértem?– Tovább…

Régen minden jobb volt

Régen minden jobb volt, ezt hallani úton-útfélen, ezt látom a fészbúk falamon, színes-érzelmes posztok hirdetik fennen a letűnt korok dicsőségét. Most épp’ ez jött velem szembe: „Régen az embereknek még volt idejük egymásra, a beszélgetésre.”Érdekes, szerintem most is van. Csomó embert ismerek, akinek van ideje egyre s másra. Főként arra, ami fontos neki. „Nagymama kicsi Tovább…