Szilvi és Kinga

A belvárosban sétáltunk Szilvivel, ő fagyit akart, én csak menni valamerre. Fecsegett, mint mindig, nem is igen figyeltem rá – egy vers zakatolt a fejemben, amit magyarórán tanultunk:„s a csArnokelOntottOszlopikÖzt lebegŐ rÉmalakIntefelÉm” – Hallod, és akkor beléptem, és anyu meg a te anyukád beszélgettek, de mikor megláttak, nagyon abbahagyták („mitÉrepedŐkebel” ) és tutira arról volt Tovább…

Átutazó

Hanyatt fekszenek mindketten, mennyezetre bámuló tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul. Az utcai lámpa fényében jól látszanak a vakolat összevissza futó hajszálrepedései, az esztergált lámpa láncán meglapuló pókháló, érdekes, ez nappal nem tűnt fel, erre gondol egyikük, miközben a takaró alatt alig észrevehetően megrebben a keze. Az ágy az ablak alatt áll, a kisméretű íróasztal és a Tovább…

Kinga

Kinga a földön hasalt, előtte hevert egy nyitott szaloncukros doboz. Az a régi zselés, három stilizált fenyővel és narancsszínű hópelyhekkel a fedelén. A doboz sokkal nagyobb izgalmakat rejtett, mint ha édesség lett volna benne: telis-tele volt fényképpel. Kinga nem most ismerkedett először ezekkel a fotókkal: már pici korában is megengedte a Mama, hogy végignézze őket. Tovább…

Emlékezzünk ezerrel

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #1(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Emlékszem Mátéra és Lukácsra, ők írtak a pásztorokról és Augustus császárról.Emlékszem a fagyos koraestékre, ahogy szenteste sétálunk nagyanyám három nővéréhez, mindig hozzájuk, évről évre. Emlékszem az ünnepi vacsorára, húsleves, pörkölt, házi krémes; kivételes alkalmakra tartogatott porcelán szervíz. Tovább…

Régen minden jobb volt

Régen minden jobb volt, ezt hallani úton-útfélen, ezt látom a fészbúk falamon, színes-érzelmes posztok hirdetik fennen a letűnt korok dicsőségét. Most épp’ ez jött velem szembe: „Régen az embereknek még volt idejük egymásra, a beszélgetésre.”Érdekes, szerintem most is van. Csomó embert ismerek, akinek van ideje egyre s másra. Főként arra, ami fontos neki. „Nagymama kicsi Tovább…

A tűzhely melege

Van egy kép az irodámban a falon, fekete-fehér fotó, egy régi parasztház konyhájáról. A sparhelt résnyire nyitott ajtaján tűz csap ki, az egészen csak ez a rész színes, az élő, vörös lángnyelvek. Sokan megnézik a fotót, próbálják kitalálni: mit keres a kép itt, a minimál bútorokkal berendezett helyiségben, egy jó nevű építész irodájában. Nem értik, Tovább…

Páternoszter

In memoriam RR Fiam kuporog a kórházi ágyon, a szokásos, csak neki kényelmes pózban: lábát felhúzza, nekidől a nagy párnának, kezében rejtvényújság és toll. Fekete infúziós cső kígyózik a pizsamája alól, bebújik a takaró alá, lelóg majdnem a földig, majd felkúszik a gyógyszerpumpa állványán, egészen a sóoldatos tasakig. NaCl, ez áll a zacskón, nátrium-klorid, de Tovább…

Időtlen szépség

Csendben nyitom be az utcai kiskaput. Ahogy számítottam is rá, nyitva van, errefelé nem szokás kulcsra zárni az ajtókat, néha még a ház is tárva­ nyitva, de a kertkaput biztos, hogy senki nem zárja be. Szájára is venné a falu, miért zárkózik, talán a szomszédban sem bízik meg? Legalább tíz éve, hogy erre jártam. Vagy Tovább…