A Bűvös Kocka

A kocka ott hevert a doboz alján, árva legódarabkák, kifúrt gesztenyék, ütött-kopott kisautók, tarka üveggolyók, szakadt füzetek között. Egyáltalán nem tűnt bűvösnek, hétköznapi Rubik-kocka volt, agyonhasznált darab a 80-as évek elejéről, akadozva járó tökéletlen szerkezet, nem afféle modern, könnyen sikló csapágyazott csoda, mint a maiak. A kifakult matricák foszladozó sarkai alól jócskán kikandikált a fekete Tovább…

Anyámmal beszélni

Meg kellene kérdezni anyámat. Sokszor eszembe jut, hogy mostanában mindent elfelejtek. Főleg régi dolgokat, leginkább távoli (és közeli) rokon öregasszonyok nevét, és távoli rokon öregasszonyok férjeinek nevét és távoli rokon öregasszonyok gyerekeinek és menyeinek és vejeinek és egyéb le-, és főleg felmenőági rokonainak nevét. A nevekkel vagyok bajban. Az arcokat csak néha felejtem el, a Tovább…

Kikészít ez a gyerek

Majdcsak megjön az eszed, ezt mondtam mindig a fiamnak, és hittem is benne, tényleg. A gondjaim egyre növekedtek – pelenka, tejbepapi, bölcsőde, kisdedóvó, iskola. Asszony nélkül nehéz, ezt megmondták előre, de majdcsak megjön az esze annak a gyereknek. Ebben bízom még mindig. Majdcsak megjön az eszed, ezt mondta apám folyton, és nézett rám győztes hadvezérként, Tovább…

Kortalanság

Mikor válik az ember felnőtté? Nézem a pipafüstöt, lassan kígyózik a fény felé, szürke, éppen csak látható kis füstcsík, alig-valami, feljebb és feljebb emelkedik, már csaknem a lámpánál van: de mielőtt odaérne, eltűnik. Semmivé lesz, túlhígítódik levegővel, mint a homeopátiás szerek, amelyeket százezerszeres hígításban árulnak, a víz emlékszik a hatóanyagra, ezt mondják. A füstből már Tovább…

Egy korty élet

Imre bá’ fogalomnak számított a faluban. Mondhatni, ő volt a falu hőse, a kollektív öntudat inkarnációja, a dunántúli szupermen, aki mítosszá itta magát már életében, akiről legendák szóltak, a férfi, aki a halhatatlanok sorába lépett azzal, hogy minden orvosi vélemény ellenére még élt; az érinthetetlen, aki az úttest teljes szélességét kihasználva kerékpározott, noha ezt sem Tovább…

Időtlen szépség

Csendben nyitom be az utcai kiskaput. Ahogy számítottam is rá, nyitva van, errefelé nem szokás kulcsra zárni az ajtókat, néha még a ház is tárva­ nyitva, de a kertkaput biztos, hogy senki nem zárja be. Szájára is venné a falu, miért zárkózik, talán a szomszédban sem bízik meg? Legalább tíz éve, hogy erre jártam. Vagy Tovább…