Anyámmal beszélni

Meg kellene kérdezni anyámat. Sokszor eszembe jut, hogy mostanában mindent elfelejtek. Főleg régi dolgokat, leginkább távoli (és közeli) rokon öregasszonyok nevét, és távoli rokon öregasszonyok férjeinek nevét és távoli rokon öregasszonyok gyerekeinek és menyeinek és vejeinek és egyéb le-, és főleg felmenőági rokonainak nevét. A nevekkel vagyok bajban. Az arcokat csak néha felejtem el, a Tovább…

Kikészít ez a gyerek

Majdcsak megjön az eszed, ezt mondtam mindig a fiamnak, és hittem is benne, tényleg. A gondjaim egyre növekedtek – pelenka, tejbepapi, bölcsőde, kisdedóvó, iskola. Asszony nélkül nehéz, ezt megmondták előre, de majdcsak megjön az esze annak a gyereknek. Ebben bízom még mindig. Majdcsak megjön az eszed, ezt mondta apám folyton, és nézett rám győztes hadvezérként, Tovább…

Mikor leszáll az est

Azt mondják, ha az ember megöregszik, és feledékeny lesz, a gyerekkor emlékei már élőbbek, mint a későbbiek. Ez valóban így van, valahogy az élet elején szerzett benyomások beleégnek az emberbe, kitörölhetetlenül, jó és rossz dolgok egyaránt. Egyedülálló vagyok. Egyedül fekvő újabban, ez a pontos kifejezés, állásról már egy ideje szó sincs, fekvés, néha pici ücsörgés, Tovább…

Időtlen szépség

Csendben nyitom be az utcai kiskaput. Ahogy számítottam is rá, nyitva van, errefelé nem szokás kulcsra zárni az ajtókat, néha még a ház is tárva­ nyitva, de a kertkaput biztos, hogy senki nem zárja be. Szájára is venné a falu, miért zárkózik, talán a szomszédban sem bízik meg? Legalább tíz éve, hogy erre jártam. Vagy Tovább…