Óriáskerék

Izzadt tenyerében a jegyet szorongatja, úgy néz felszegett fejjel a sárga vascsövekből és traverzekből álló szerkezetre. Óriáskerék… akkor  sokkal nagyobbnak tűnt. Hány éve járt  itt utoljára?  Nyolc éve  talán, igen, copfja volt még, erre határozottan emlékszik, két tömött varkocs, kék szalaggal. Apja nevetett rá: „Megy a szemed színéhez!”, persze mindenre ezt mondta, az ő fekete Tovább…

Kortalanság

Mikor válik az ember felnőtté? Nézem a pipafüstöt, lassan kígyózik a fény felé, szürke, éppen csak látható kis füstcsík, alig-valami, feljebb és feljebb emelkedik, már csaknem a lámpánál van: de mielőtt odaérne, eltűnik. Semmivé lesz, túlhígítódik levegővel, mint a homeopátiás szerek, amelyeket százezerszeres hígításban árulnak, a víz emlékszik a hatóanyagra, ezt mondják. A füstből már Tovább…

Színes világ

Félig állok, félig hasalok a terebélyes cseresznyefa egyik ágán. Kedvenc helyem ez, jól belátom az udvart, a kaputól kezdve a kert végéig. Enyém az egész világ. Tíz-tizenegy éves lehetek, de lehet, hogy csak kilenc. Álmos kora nyári délután: június eleje van, előttem a szünidő, a végtelen nyár, az egész élet. A hatalmas cseresznyefa minden ágát Tovább…