Kategória: Írásaim

Kárpáti Jonatán írásai

Húsvét három napja

BejegyezveHozzászólás írása

Első nap Könnyek, vér, halál –közös teher, közös sors.Íme, az ember!Kínjainkban velünk jönkereszten függő társunk. Második nap Szivet dermesztőéjfekete retteneta sír sötétje.Pilátussal kérdezed:Ember, mi az igazság? Harmadik nap Krisztus feltámadt!Üresen hulló szavak,mítosz, legenda?Kérdezd a Létezőt, éséld: Valóban feltámadt! 1 0

Fél napnyi élet

BejegyezveHozzászólás írása

Nehezen ébredek. Vagyis, ha pontosan akarok fogalmazni: túl könnyen, hiszen hajnali három óta csak forgolódom, zakatolnak a gondolataim. Ami azt illeti, ez megy napok óta, újra meg újra a futáson jár az eszem. Mit lehet ezen agyalni annyit, jogos a kérdés, vissza is térek rá később. Megnyomom az órám gombját, 5:14. Kikászálódok az ágyból, irány Tovább…

Beteljesült kívánság

BejegyezveHozzászólás írása

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (Biblia) Várok. Mióta csak öntudatra ébredtem, várok. Karácsonyra. Nyaralásra. Évzáróra, évnyitóra. Anyámra a bolt előtt. Tanárokra, iskolatársakra. Új biciklire. Szerelemre, boldogságra, fizetésre, szabadnapra, péntekre. Gyógyulásra, megbékélésre, nyugalomra, feltámadásra. Életre, halálra. Várok buszra, vonatra, orvosra, napsütésre, májusi esőre. Világbékére, jóakaratra. Várok a Tovább…

Élők napjára

BejegyezveHozzászólás írása

Hagyjuk a halottakat a halottakra, törődjünk az élőkkel! De hiszen ezt tesszük, folyton az élőkkel foglalkozunk,mert élnek, akik elmentek, a különbség csupán:ők ott, mi itt – és bár ez ég és föld,mégis léteznek: valóban ott, emlékként itt. A gyertyák lángjában,a lassan legördülő könnycseppekben,a poénokban, amit csak azok értenek, akik még ismerik őket,a megsárgult fotókon és Tovább…

Aki válaszol

BejegyezveHozzászólás írása

Hárman ülnek a művelődési ház színpadán: egy felnyírt hajú fiatalember, élre vasalt nadrágban, fehér ingben, ezüst nyakkendőtűjén megcsillan a pókhálóba kitartóan kapaszkodó ősrégi reflektor fénye; egy reverendás, szikár alak, Péter; és egy köpcös, pirospozsgás figura, aki mosolyogva tekintget le a lassan gyülekező nézőkre. A nyakkendős előbb a köpcöst köszönti, a Pál atyaként megszólított joviális férfi Tovább…

Fáradt remény

BejegyezveHozzászólás írása

Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább…

Nőnapi köszöntő – férfiaggyal

BejegyezveHozzászólás írása

Talán trendi lenne arról írni, hogy igazából nem nők vannak és férfiak, hanem emberek; mi ez a megkülönböztetés, hé, ébredjünk, a huszonegyedik században vagyunk; ám nekem a határvonal elég éles, bocsáttassék meg, különben is, ma nőnap van, fura lenne ezt átnevezni embernapra. Kezdem egy vallomással: szerintem azért olyan nagy szakadék nincsen köztünk, én például ki Tovább…

Vérvonal

BejegyezveHozzászólás írása

Egy délelőtt belekezdtem az írásba, meglepően jól ment: csak úgy gördültek a mondatok, olajozottan, könnyedén. Alig ismertem magamra. Rendszeres véradó vagyok, és pont ezen a napfényes, ámde meglehetősen hűvös márciusi napon volt esedékes a következő alkalom. Felkeltem hát a klaviatúra mögül, és a fejemben kavargó, leírásra váró mondatoktól űzve elsétáltam a véradóállomásra. Négy és fél Tovább…

Szilvi és Kinga

BejegyezveHozzászólás írása

A belvárosban sétáltunk Szilvivel, ő fagyit akart, én csak menni valamerre. Fecsegett, mint mindig, nem is igen figyeltem rá – egy vers zakatolt a fejemben, amit magyarórán tanultunk:„s a csArnokelOntottOszlopikÖzt lebegŐ rÉmalakIntefelÉm” – Hallod, és akkor beléptem, és anyu meg a te anyukád beszélgettek, de mikor megláttak, nagyon abbahagyták („mitÉrepedŐkebel” ) és tutira arról volt Tovább…

A halott temető

BejegyezveHozzászólás írása

Akácokkal és gazzal benőtt sírkert… Arra biciklizek nap mint nap, a poros, gödrös úton, a régi zsidó temető mellett. Emlékezni próbálok, de nem nagyon van kire. Mégis: eszembe jut a vak öregasszony, akihez nagyanyám és nagyapám járt jó harminc évvel ezelőtt. A zsidó néni, mindig fekete ruhában, ahogy fehér botjával tapogatózva jön-megy a házban. A Tovább…

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6