Fél napnyi élet

Nehezen ébredek. Vagyis, ha pontosan akarok fogalmazni: túl könnyen, hiszen hajnali három óta csak forgolódom, zakatolnak a gondolataim. Ami azt illeti, ez megy napok óta, újra meg újra a futáson jár az eszem. Mit lehet ezen agyalni annyit, jogos a kérdés, vissza is térek rá később. Megnyomom az órám gombját, 5:14. Kikászálódok az ágyból, irány Tovább…

Beteljesült kívánság

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (Biblia) Várok. Mióta csak öntudatra ébredtem, várok. Karácsonyra. Nyaralásra. Évzáróra, évnyitóra. Anyámra a bolt előtt. Tanárokra, iskolatársakra. Új biciklire. Szerelemre, boldogságra, fizetésre, szabadnapra, péntekre. Gyógyulásra, megbékélésre, nyugalomra, feltámadásra. Életre, halálra. Várok buszra, vonatra, orvosra, napsütésre, májusi esőre. Világbékére, jóakaratra. Várok a Tovább…

Élők napjára

Hagyjuk a halottakat a halottakra, törődjünk az élőkkel! De hiszen ezt tesszük, folyton az élőkkel foglalkozunk,mert élnek, akik elmentek, a különbség csupán:ők ott, mi itt – és bár ez ég és föld,mégis léteznek: valóban ott, emlékként itt. A gyertyák lángjában,a lassan legördülő könnycseppekben,a poénokban, amit csak azok értenek, akik még ismerik őket,a megsárgult fotókon és Tovább…

Aki válaszol

Hárman ülnek a művelődési ház színpadán: egy felnyírt hajú fiatalember, élre vasalt nadrágban, fehér ingben, ezüst nyakkendőtűjén megcsillan a pókhálóba kitartóan kapaszkodó ősrégi reflektor fénye; egy reverendás, szikár alak, Péter; és egy köpcös, pirospozsgás figura, aki mosolyogva tekintget le a lassan gyülekező nézőkre. A nyakkendős előbb a köpcöst köszönti, a Pál atyaként megszólított joviális férfi Tovább…

Fáradt remény

Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább…

Nőnapi köszöntő – férfiaggyal

Talán trendi lenne arról írni, hogy igazából nem nők vannak és férfiak, hanem emberek; mi ez a megkülönböztetés, hé, ébredjünk, a huszonegyedik században vagyunk; ám nekem a határvonal elég éles, bocsáttassék meg, különben is, ma nőnap van, fura lenne ezt átnevezni embernapra. Kezdem egy vallomással: szerintem azért olyan nagy szakadék nincsen köztünk, én például ki Tovább…

Vérvonal

Egy délelőtt belekezdtem az írásba, meglepően jól ment: csak úgy gördültek a mondatok, olajozottan, könnyedén. Alig ismertem magamra. Rendszeres véradó vagyok, és pont ezen a napfényes, ámde meglehetősen hűvös márciusi napon volt esedékes a következő alkalom. Felkeltem hát a klaviatúra mögül, és a fejemben kavargó, leírásra váró mondatoktól űzve elsétáltam a véradóállomásra. Négy és fél Tovább…

Szilvi és Kinga

A belvárosban sétáltunk Szilvivel, ő fagyit akart, én csak menni valamerre. Fecsegett, mint mindig, nem is igen figyeltem rá – egy vers zakatolt a fejemben, amit magyarórán tanultunk:„s a csArnokelOntottOszlopikÖzt lebegŐ rÉmalakIntefelÉm” – Hallod, és akkor beléptem, és anyu meg a te anyukád beszélgettek, de mikor megláttak, nagyon abbahagyták („mitÉrepedŐkebel” ) és tutira arról volt Tovább…

A halott temető

Akácokkal és gazzal benőtt sírkert… Arra biciklizek nap mint nap, a poros, gödrös úton, a régi zsidó temető mellett. Emlékezni próbálok, de nem nagyon van kire. Mégis: eszembe jut a vak öregasszony, akihez nagyanyám és nagyapám járt jó harminc évvel ezelőtt. A zsidó néni, mindig fekete ruhában, ahogy fehér botjával tapogatózva jön-megy a házban. A Tovább…

Szuperbaba

– Te is hallottad az új szuperbabaváró-támogatást? Ezzel a mondattal nyitott rám Imre kollégám, miközben én egy meglehetősen bonyolult szerződés befejezésén dolgoztam. Mivel multitaszkos vagyok, a szöveg utolsó ellenőrzése közben átfutott az agyamon egy gondolatsor a szuperbabákról, akiket várnak, aztán a „szuper b aba várótámogatás” sor értelmén tűnődtem, végül a „szuperbaba vár, ó!” strófára fütyültem Tovább…