Kategória: Írások, csak úgy :-)

Fél napnyi élet

BejegyezveHozzászólás írása

Nehezen ébredek. Vagyis, ha pontosan akarok fogalmazni: túl könnyen, hiszen hajnali három óta csak forgolódom, zakatolnak a gondolataim. Ami azt illeti, ez megy napok óta, újra meg újra a futáson jár az eszem. Mit lehet ezen agyalni annyit, jogos a kérdés, vissza is térek rá később. Megnyomom az órám gombját, 5:14. Kikászálódok az ágyból, irány Tovább…

Aki válaszol

BejegyezveHozzászólás írása

Hárman ülnek a művelődési ház színpadán: egy felnyírt hajú fiatalember, élre vasalt nadrágban, fehér ingben, ezüst nyakkendőtűjén megcsillan a pókhálóba kitartóan kapaszkodó ősrégi reflektor fénye; egy reverendás, szikár alak, Péter; és egy köpcös, pirospozsgás figura, aki mosolyogva tekintget le a lassan gyülekező nézőkre. A nyakkendős előbb a köpcöst köszönti, a Pál atyaként megszólított joviális férfi Tovább…

Fáradt remény

BejegyezveHozzászólás írása

Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább…

Vérvonal

BejegyezveHozzászólás írása

Egy délelőtt belekezdtem az írásba, meglepően jól ment: csak úgy gördültek a mondatok, olajozottan, könnyedén. Alig ismertem magamra. Rendszeres véradó vagyok, és pont ezen a napfényes, ámde meglehetősen hűvös márciusi napon volt esedékes a következő alkalom. Felkeltem hát a klaviatúra mögül, és a fejemben kavargó, leírásra váró mondatoktól űzve elsétáltam a véradóállomásra. Négy és fél Tovább…

Szilvi és Kinga

BejegyezveHozzászólás írása

A belvárosban sétáltunk Szilvivel, ő fagyit akart, én csak menni valamerre. Fecsegett, mint mindig, nem is igen figyeltem rá – egy vers zakatolt a fejemben, amit magyarórán tanultunk:„s a csArnokelOntottOszlopikÖzt lebegŐ rÉmalakIntefelÉm” – Hallod, és akkor beléptem, és anyu meg a te anyukád beszélgettek, de mikor megláttak, nagyon abbahagyták („mitÉrepedŐkebel” ) és tutira arról volt Tovább…

Kinga

BejegyezveHozzászólás írása

Kinga a földön hasalt, előtte hevert egy nyitott szaloncukros doboz. Az a régi zselés, három stilizált fenyővel és narancsszínű hópelyhekkel a fedelén. A doboz sokkal nagyobb izgalmakat rejtett, mint ha édesség lett volna benne: telis-tele volt fényképpel. Kinga nem most ismerkedett először ezekkel a fotókkal: már pici korában is megengedte a Mama, hogy végignézze őket. Tovább…

Színház

BejegyezveHozzászólás írása

– Miről írjak? – kérdeztem egy barátomtól nemrég. – Ajánlj valami jó témát! Alkotói válságban vagyok ugyanis… – tettem hozzá félig komolyan, félig viccesen. Néhány nappal később összefutottunk, és a következőt mondta: – Írd meg, hogy hogyan kerültél a színházba! Magamban sóhajtottam egyet… Kit érdekel, hogy egy szakállas, fiatalnak már csak jóindulattal nevezhető apuka hogyan Tovább…

A jutalom

BejegyezveHozzászólás írása

Mikor elkezdtünk tengerre járni, felfedeztem magamnak a partközeli búvárkodás élményét. Pipával, szemüveggel, békatalppal, légzőkészülék nélkül. Így mondtam mindig: „megyek búvárkodni”. Ha trendi akarnék lenni, akkor azt mondanám: „sznorkelezek”. Ám nem akarok trendi lenni, egyébként is, búvárkodás ez, csak nincs palack a hátamon. Alattam viszonylag sekély víz, bal kezem felől csipkés sziklák a felszín alatt. A Tovább…

Fénysugár

BejegyezveHozzászólás írása

Szeretem az arcokat nézni. Lopva, hogy ne lássák meg; nyíltan, vállalva, hogy kíváncsi vagyok; a szemem sarkából egy villanásnyi időre; olykor fürkészőn, csaknem tolakodóan. Arcpirító szokás, tudom. Ember-arcokat látok, embereket az arcok mögött, arc mögé bújt vagy az arcukkal is mindenestől magukat vállaló embereket; sorsokat, érzéseket, hangulatot, derűt és borút  – persze nem mindent látok Tovább…

#mondjátokmeg

BejegyezveHozzászólás írása

A Bátor Tábor kávézójában ülök, kivételesen egyedül, pedig ez központi hely, nagy a forgalom. A kávézó – tábori szlengben CP – gyerekmentes övezet, a segítők és a szülők birodalma, hajnalban innen indulunk néhányan futni, nap közben ide térünk be kávézni és teázni, vagy csak pihenni kicsit. Rengeteg infó a faliújságokon, képek, színes feliratok, táblázatok, emlékek. Tovább…

  1. 1
  2. 2