A halott temető

Akácokkal és gazzal benőtt sírkert… Arra biciklizek nap mint nap, a poros, gödrös úton, a régi zsidó temető mellett. Emlékezni próbálok, de nem nagyon van kire. Mégis: eszembe jut a vak öregasszony, akihez nagyanyám és nagyapám járt jó harminc évvel ezelőtt. A zsidó néni, mindig fekete ruhában, ahogy fehér botjával tapogatózva jön-megy a házban. A Tovább…

Szülőszoba

A lány a sarokban levő ágyon feküdt, és az öntöttvas radiátort nézte kitartóan. Néha, mikor a fájások jöttek, megmarkolta a vékony takarót, és csendesen zihált. Félt, és nagyon egyedül érezte magát. Nemrég kísérte ide a szülésznő, az előkészítésen és az első vizsgálatokon már túlesett. Az orvos szerint dél előtt biztos nem fog szülni (alig múlt Tovább…

Adventi mese

Adventi mese Hosszú a sor, az emberek fáradtak és türelmetlenek. Három nap múlva karácsony: mindenki vásárol, mintha az élete múlna rajta. Ez van minden évben, mindenki elhiszi, hogy ha nem vesz meg mindent, amit eltervezett, akkor visszavonhatatlanul lemarad valamiről. A kisfiú egy plüss pingvinnel a hóna alatt ácsorog. Unja a vásárlást és a tömeget, de Tovább…

Felújítás

A férfi ült a kerti hintaágy szélén és a csillagokat nézte. Elégedett volt. A sötét udvaron a fal mellett egy nagy halom törmelék sötétlett, mellette vödör, kőműveskanál, simító. A locsolótömlő szépen összekarikázva, a festőhenger rendesen kimosva, felakasztva a kerti csapra, úgy, ahogy azt kell. A fürdőszoba ablakát nyitva hagyta, nem bánta, hogy bemennek a szúnyogok: Tovább…

Kannakaland

Divat manapság elégedetlennek lenni. Sokat panaszkodunk: az időjárásra, az anyagi helyze­tünkre, a főnökünkre, az ügyfeleinkre, és tulajdon­képp minden emberre, aki az utunkba kerül. Ha valami baj ér bennünket, azonnal világgá kürtöl­jük, egyrészt azért, hogy okuljon belőle mindenki, másrészt, hogy sajnáljanak. Megvallom, én sem vagyok kivétel, sokszor beállok a méltatlankodók népes táborába. Mert olyan sok sérelem Tovább…

Színes világ

Félig állok, félig hasalok a terebélyes cseresznyefa egyik ágán. Kedvenc helyem ez, jól belátom az udvart, a kaputól kezdve a kert végéig. Enyém az egész világ. Tíz-tizenegy éves lehetek, de lehet, hogy csak kilenc. Álmos kora nyári délután: június eleje van, előttem a szünidő, a végtelen nyár, az egész élet. A hatalmas cseresznyefa minden ágát Tovább…

Perspektívák

Sétálok az üres utcán. Sehol senki, körülöttem mégis minden mozog, szinte élnek az épületek, utak, távoli sziluettek. Nézem, ahogy a házak perspektívája lépésről-lépésre változik. Mindig lenyűgöz ez a kitartó, alig észrevehető, de folyamatos változás. Mozgás. Ez jó dolog. Ha megállok, minden megáll körülöttem, mozdulatlanságba dermed. Most egy pillanatra majdnem elhiszem, hogy ha nem lépkedek és Tovább…

Kíséret

Nyitottam az utcára néző első emeleti ablakot, akkor láttam meg őket először. Egy asszony, szőke, hullámos hajjal, és egy kisfiú. A gyerek nem fogta a nő kezét, előre nézett, úgy mentek egymás mellett, mint két idegen. Szeptember eleje volt, reggel fél nyolc körül. Arra gondoltam, hogy egy fiatal nagymama viszi az unokáját iskolába. Kíváncsian követtem Tovább…

Díszletek között

Januári köd, lágy fények a kisváros sétáló­utcájának kovácsoltvas lámpaoszlopai körül. Késő délután, pontosabban kora este, a boltok még nyitva, pár ember az utcákon. Szép a belváros, főleg, mióta felújították ezt az utcát és az utca végén fekvő kis teret – szökőkút, csobogó, rendezett kirakatok, kávézók, teraszok. Megannyi díszlet, hogy kicsit élhetőbb legyen ez a világ, Tovább…

Időtlen szépség

Csendben nyitom be az utcai kiskaput. Ahogy számítottam is rá, nyitva van, errefelé nem szokás kulcsra zárni az ajtókat, néha még a ház is tárva­ nyitva, de a kertkaput biztos, hogy senki nem zárja be. Szájára is venné a falu, miért zárkózik, talán a szomszédban sem bízik meg? Legalább tíz éve, hogy erre jártam. Vagy Tovább…