A fal

A nő a parkettán ült, szorosan a falhoz simulva: mindig így ült munka után, ez jót tett  a gerincének. A fal hűvössége is kellemes a meleg lakásban. A nyitott ajtón át a konyhába látott, bámulta a hűtőszekrény krikszkraksz feliratait, a mindennapok lenyomatát. „Nem érek haza este, ne várj! Anya” Alatta a fia ákombákom betűi: ”Jó, Tovább…

Óriáskerék

Izzadt tenyerében a jegyet szorongatja, úgy néz felszegett fejjel a sárga vascsövekből és traverzekből álló szerkezetre. Óriáskerék… akkor  sokkal nagyobbnak tűnt. Hány éve járt  itt utoljára?  Nyolc éve  talán, igen, copfja volt még, erre határozottan emlékszik, két tömött varkocs, kék szalaggal. Apja nevetett rá: „Megy a szemed színéhez!”, persze mindenre ezt mondta, az ő fekete Tovább…

Adventi mese

Adventi mese Hosszú a sor, az emberek fáradtak és türelmetlenek. Három nap múlva karácsony: mindenki vásárol, mintha az élete múlna rajta. Ez van minden évben, mindenki elhiszi, hogy ha nem vesz meg mindent, amit eltervezett, akkor visszavonhatatlanul lemarad valamiről. A kisfiú egy plüss pingvinnel a hóna alatt ácsorog. Unja a vásárlást és a tömeget, de Tovább…

Felújítás

A férfi ült a kerti hintaágy szélén és a csillagokat nézte. Elégedett volt. A sötét udvaron a fal mellett egy nagy halom törmelék sötétlett, mellette vödör, kőműveskanál, simító. A locsolótömlő szépen összekarikázva, a festőhenger rendesen kimosva, felakasztva a kerti csapra, úgy, ahogy azt kell. A fürdőszoba ablakát nyitva hagyta, nem bánta, hogy bemennek a szúnyogok: Tovább…

Színes világ

Félig állok, félig hasalok a terebélyes cseresznyefa egyik ágán. Kedvenc helyem ez, jól belátom az udvart, a kaputól kezdve a kert végéig. Enyém az egész világ. Tíz-tizenegy éves lehetek, de lehet, hogy csak kilenc. Álmos kora nyári délután: június eleje van, előttem a szünidő, a végtelen nyár, az egész élet. A hatalmas cseresznyefa minden ágát Tovább…

Perspektívák

Sétálok az üres utcán. Sehol senki, körülöttem mégis minden mozog, szinte élnek az épületek, utak, távoli sziluettek. Nézem, ahogy a házak perspektívája lépésről-lépésre változik. Mindig lenyűgöz ez a kitartó, alig észrevehető, de folyamatos változás. Mozgás. Ez jó dolog. Ha megállok, minden megáll körülöttem, mozdulatlanságba dermed. Most egy pillanatra majdnem elhiszem, hogy ha nem lépkedek és Tovább…

Kíséret

Nyitottam az utcára néző első emeleti ablakot, akkor láttam meg őket először. Egy asszony, szőke, hullámos hajjal, és egy kisfiú. A gyerek nem fogta a nő kezét, előre nézett, úgy mentek egymás mellett, mint két idegen. Szeptember eleje volt, reggel fél nyolc körül. Arra gondoltam, hogy egy fiatal nagymama viszi az unokáját iskolába. Kíváncsian követtem Tovább…

Díszletek között

Januári köd, lágy fények a kisváros sétáló­utcájának kovácsoltvas lámpaoszlopai körül. Késő délután, pontosabban kora este, a boltok még nyitva, pár ember az utcákon. Szép a belváros, főleg, mióta felújították ezt az utcát és az utca végén fekvő kis teret – szökőkút, csobogó, rendezett kirakatok, kávézók, teraszok. Megannyi díszlet, hogy kicsit élhetőbb legyen ez a világ, Tovább…

A félelem anatómiája

Az első éjszakán nem mozdult, csak a szemét nyitotta ki. Halványan derengett az ablak a behúzott függöny mögött, a konyhából pedig ide látszott a sütő zölden világító digitális órája. Felébredt, de nem tudta, mitől. Zajt nemigen hallhatott: hajnali kettő óra volt, csend borult az egész házra, az utca soha nem nyugvó forgalma is ekkor volt Tovább…