Fáradt remény

Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább…

Páternoszter

In memoriam RR Fiam kuporog a kórházi ágyon, a szokásos, csak neki kényelmes pózban: lábát felhúzza, nekidől a nagy párnának, kezében rejtvényújság és toll. Fekete infúziós cső kígyózik a pizsamája alól, bebújik a takaró alá, lelóg majdnem a földig, majd felkúszik a gyógyszerpumpa állványán, egészen a sóoldatos tasakig. NaCl, ez áll a zacskón, nátrium-klorid, de Tovább…

Óriáskerék

Izzadt tenyerében a jegyet szorongatja, úgy néz felszegett fejjel a sárga vascsövekből és traverzekből álló szerkezetre. Óriáskerék… akkor  sokkal nagyobbnak tűnt. Hány éve járt  itt utoljára?  Nyolc éve  talán, igen, copfja volt még, erre határozottan emlékszik, két tömött varkocs, kék szalaggal. Apja nevetett rá: „Megy a szemed színéhez!”, persze mindenre ezt mondta, az ő fekete Tovább…