Fáradt remény

Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább…

Szégyenletes örökség

Ő ott Angéla, akinek a nővőrét megölte az anyád – ezt súgta fülembe Zsuzsa néni, akit minimum tíz éve nem láttam, de most itt van a ballagási vacsorámon. Indulni készül, körbejárta már a teljes rokonságot, utoljára hozzám tipeg, naftalinszagot és valami cserebogárra emlékeztető illatfelhőt árasztva maga körül lehajol – maradj csak, nem kell az ünnepeltnek Tovább…

Anyámmal beszélni

Meg kellene kérdezni anyámat. Sokszor eszembe jut, hogy mostanában mindent elfelejtek. Főleg régi dolgokat, leginkább távoli (és közeli) rokon öregasszonyok nevét, és távoli rokon öregasszonyok férjeinek nevét és távoli rokon öregasszonyok gyerekeinek és menyeinek és vejeinek és egyéb le-, és főleg felmenőági rokonainak nevét. A nevekkel vagyok bajban. Az arcokat csak néha felejtem el, a Tovább…

Temetői kabaré

Stílusgyakorlat Lackfi János kreatív írás csoportjában #6(A cím kötött, a téma, a terjedelem és a stílus előre meghatározott) Keret nélkül Bécike 34 évvel, 3 hónappal, 2 nappal és 1 órával később hagyta el ezt az árnyékvilágot, mint ahogy megszületett. Az Isten háta mögötti falu szocreál stílusban épült szürke tömbjében, ahol a körzet egyetlen gyengeelméjűeket ápoló Tovább…

Páternoszter

In memoriam RR Fiam kuporog a kórházi ágyon, a szokásos, csak neki kényelmes pózban: lábát felhúzza, nekidől a nagy párnának, kezében rejtvényújság és toll. Fekete infúziós cső kígyózik a pizsamája alól, bebújik a takaró alá, lelóg majdnem a földig, majd felkúszik a gyógyszerpumpa állványán, egészen a sóoldatos tasakig. NaCl, ez áll a zacskón, nátrium-klorid, de Tovább…

Óriáskerék

Izzadt tenyerében a jegyet szorongatja, úgy néz felszegett fejjel a sárga vascsövekből és traverzekből álló szerkezetre. Óriáskerék… akkor  sokkal nagyobbnak tűnt. Hány éve járt  itt utoljára?  Nyolc éve  talán, igen, copfja volt még, erre határozottan emlékszik, két tömött varkocs, kék szalaggal. Apja nevetett rá: „Megy a szemed színéhez!”, persze mindenre ezt mondta, az ő fekete Tovább…

Kortalanság

Mikor válik az ember felnőtté? Nézem a pipafüstöt, lassan kígyózik a fény felé, szürke, éppen csak látható kis füstcsík, alig-valami, feljebb és feljebb emelkedik, már csaknem a lámpánál van: de mielőtt odaérne, eltűnik. Semmivé lesz, túlhígítódik levegővel, mint a homeopátiás szerek, amelyeket százezerszeres hígításban árulnak, a víz emlékszik a hatóanyagra, ezt mondják. A füstből már Tovább…

Egy korty élet

Imre bá’ fogalomnak számított a faluban. Mondhatni, ő volt a falu hőse, a kollektív öntudat inkarnációja, a dunántúli szupermen, aki mítosszá itta magát már életében, akiről legendák szóltak, a férfi, aki a halhatatlanok sorába lépett azzal, hogy minden orvosi vélemény ellenére még élt; az érinthetetlen, aki az úttest teljes szélességét kihasználva kerékpározott, noha ezt sem Tovább…

Felújítás

A férfi ült a kerti hintaágy szélén és a csillagokat nézte. Elégedett volt. A sötét udvaron a fal mellett egy nagy halom törmelék sötétlett, mellette vödör, kőműveskanál, simító. A locsolótömlő szépen összekarikázva, a festőhenger rendesen kimosva, felakasztva a kerti csapra, úgy, ahogy azt kell. A fürdőszoba ablakát nyitva hagyta, nem bánta, hogy bemennek a szúnyogok: Tovább…