Nőnapi köszöntő – férfiaggyal

Talán trendi lenne arról írni, hogy igazából nem nők vannak és férfiak, hanem emberek; mi ez a megkülönböztetés, hé, ébredjünk, a huszonegyedik században vagyunk; ám nekem a határvonal elég éles, bocsáttassék meg, különben is, ma nőnap van, fura lenne ezt átnevezni embernapra. Kezdem egy vallomással: szerintem azért olyan nagy szakadék nincsen köztünk, én például ki Tovább…

Anyámmal beszélni

Meg kellene kérdezni anyámat. Sokszor eszembe jut, hogy mostanában mindent elfelejtek. Főleg régi dolgokat, leginkább távoli (és közeli) rokon öregasszonyok nevét, és távoli rokon öregasszonyok férjeinek nevét és távoli rokon öregasszonyok gyerekeinek és menyeinek és vejeinek és egyéb le-, és főleg felmenőági rokonainak nevét. A nevekkel vagyok bajban. Az arcokat csak néha felejtem el, a Tovább…

Egyszerű

EGYSZERŰ – Apa, a nagypéntek ünnep?– Igen.– Azt ünnepeljük, hogy Jézus meghalt?– Ja.– Azért, hogy vasárnap feltámadhasson?– Körülbelül.– Nem lett volna egyszerűbb, ha meg sem hal, csak simán feltámad?– Egyszerűbb lett volna, csak ez nem így működik.– Miért?– Csak. Egyszerűen nem így megy, és kész.– Nem értem…– Persze, mert nem egyszerű.– Ha nagy leszek, megértem?– Tovább…

Álomkarácsony

Elalvás előtt sokszor végiggondolom a nap fontosabb vagy érdekesebb eseményeit. Most ez utóbbin van a sor. Egy fészbúk-poszton tűnődöm éppen, jóbarátom, az igazi Mikulás írta ki a falára: „35 év után először, az idén szabadságon lesz ez a Mikulás.” Régóta ismerem őt, az én gyerekeimet is látogatta, szigorúan baráti alapon, mint mindenki mást is, soha Tovább…

Adventi mese

Adventi mese Hosszú a sor, az emberek fáradtak és türelmetlenek. Három nap múlva karácsony: mindenki vásárol, mintha az élete múlna rajta. Ez van minden évben, mindenki elhiszi, hogy ha nem vesz meg mindent, amit eltervezett, akkor visszavonhatatlanul lemarad valamiről. A kisfiú egy plüss pingvinnel a hóna alatt ácsorog. Unja a vásárlást és a tömeget, de Tovább…